Örök igazság egy kézilabda BL négyes döntőjében, bár tudom, hogy ez közhely. Ez az a hely, ahol bármi megtörténhet. Ebben az évben is ez történt természetesen és a legtöbb törvényszerűség előjött, ami nem ismeretlen azok számára, akik kedvelik ezt a sportágat.
Itt már nem feltétlen az idejutott csapatok kerete számít, sokkal inkább a kispadon kell okosnak, taktikusnak, vagy kiváló időzítőnek lenni. És ami a legfontosabb.
IDE BE KELL TUDNI JUTNI!
Mind a négy csapat megérdemelten jutott el a Final Fourba, ezt bizonyították is.
Néhány tanulságot azonban ismét muszáj leszögezni.
Hiába van a legjobb kereted, és kaptad a legkevesebb gólt, ha a védekezésed nem áll össze, hiába van a világ legjobb játékosa nálad, ha nem tudod őt jól használni, hiába van nálad a világ legjobb kapusa, ha éppen nem megy neki a védés, hiába van a legnagyobb szíved, ha a fejben és fizikálisan is kikészültél.
Itt ez már más kávéház. Itt már a mentális felkészítés, a találkozók lélektana, sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Ismerni kell itt nem csak a csapatot, hanem a játékosokat is. Illetve a karaktereket. Tudni kell, hogy mije van egy csapatnak illetve hogyan lehet ezzel okosan gazdálkodni. Láthattuk, hogy egy-egy játékos tapasztalata mennyit számít ilyen helyzetben, illetve egy közeg hogyan hat az adott játékosra, csapatra. Tudni kell, hogy kik azok a karakterek, akiket egy ilyen feldob, és kik azok, akikre bénítólag hat. Senkit nem szeretnék kiemelni, de egyértelműen lehetett ezt látni mind a négy csapatnál. Hatalmas élmény volt, hogy két magyar csapatot is láthattunk a Final Fourban. Itt már nincs az, hogy valahogy átrúgjuk magunkat az elődöntőn, mert akkor tuti kikapsz. Itt már nem elég egy jó kapus, minimum kettő kell, vagy egy világklasszis és egy jó.
Mind a négy mérkőzés másképpen alakult, mind a négy találkozó másért volt szép, másért volt érdekes.
A két elődöntőről:
Az elsőn azt láthattuk, hogy a Vipers átrohant a Győrön az első félidőben. Huszonhárom gólt kapott a Győr 30 perc alatt. Ez abszurd! Egy Final Fourban megengedhetetlen. Hiába ha egy északi ellenféllel szemben beleállsz egy gólpárbajba, nem jössz ki belőle jól. Ugyan Lunde szerintem nem védett akkor jól, de a legfontosabb lélektani pillanatokban hozott, így a Rába-partiaknak sansza nem volt a fináléra, teljesen megérdemelten jutott be Ole Gustav Gjekstad csapata a döntőbe. A vége 37-35 a norvégoknak. 
A második meccs is érdekes volt, a két edző miatt is, akik nagy csatákat szoktak egymás ellen vívni. Ez most is így történt. Tán egy lényeges tényező, hogy az Esbjerg néhány nappal a Final 4 előtt az Odense ellen fontos bajnoki meccset nyert, ami akár befolyásolhatja a találkozót, ha a meccs olyan lesz adott esetben.
A mérkőzésen sokáig Jesper Jensen csapata vezetett, ám azt lehetett érezni, ha a Fradi átveszi a vezetést, akkor megnyeri. Ez megtörtént az 57. percben, majd amikor már azt hiszed, hogy megvan a meccs, jön egy újabb csavar. Jesper Jensen a meccsen harmadszor is időt kért, amely jól sikerült, fél perccel a vége előtt döntetlen állt az eredményjelzőn. Szerencsére Elek Gábornak is volt még egy időkérése, amivel élt is, fél perccel a vége előtt. "Inkább legyen döntetlen, minthgy elszórjuk és gyorsgólt kapunk belőle"
A Ferencváros végül passzívig kijátszotta és 3 másodperccel a vége előtt Emily Bölk csodálatos átlövése után, majd 20000 ember felugrott a csarnokban. GÓÓÓÓL! BL döntőben a Ferencváros.
Ez volt az igazi katarzis. 30-29 a vége a Fradinak.
A helyosztókról
A második nap meccsalakulásai általában következnek az elsőből. A bronzmeccsre úgy vágtak neki, hogy egy drámai vereség, illetve egy tükörsima után érkeztek a csapatok. Ezt lehetett érezni a Győr és az Esbjerg csatáján az első félidőben, ahol az ETO kiválóan védekezett, 16-9-re vezetett a szünetben. A második félidőben aztán tovább nőtt a különbség, ám jött a csőd. Ambros Martin időt kért, de hiába, Jesper Jensen csapata kiegyenlített. Azt lehetett érezni, ha átveszik a vezetést meg is nyerik. Csakúgy, mint az elődöntőben, amikor ellenük vették át a vezetést.
Ám a Győr edzője, Ambros Martin behozta a reaktivált Amandine Leynaud-t Sandra Toft helyére, így nem sikerült átvenni a dánoknak a vezetést. A Győr megszerezte a bronzérmet, 28-27-re nyertek az Esbjerg ellen. 
Majd jött a finálé, a címvédő Vipers és a Ferencváros között, ahol nagyon sokan bíztak a csodában, többek között én is.
A találkozót a norvégok kezdték jobban, 9-4-re vezettek, de egy időkérés, majd egy kapuscsere után a Fradi a szünetre egy gólra feljött. Ok ez még izgi lesz. A második félidő elején aztán egy piros lap, majd könnyű norvég gólok és 6-ra hízott a különbség. Egyszer el lehet engedni a Vipers-t, kétszer már nem. Hiába kért időt Elek Gábor, itt már csak kozmetikázni lehetett az eredményen.
A vége 28-24-re lett a Vipers javára, amely sorozatban harmadszor lett BL győztes ugyanazzal az edzővel. Ilyen még nem történt, amióta Final 4 rendszer van.
Összességében egy hatalmas élménnyel lehettünk gazdagabbak, rengeteg tanulsággal, drámával, a kézilabda minden szépségével.
Egy korszak több csapatnál is lezárul ezzel, hiszen Ambros Martin távozik Győrből, aki a spanyol válogatott szövetségi kapitánya lett, Elek Gábor 15 év után távozik a Ferencváros kispadjáról és Ole Gustav Gjekstad pedig az Odense edzője lesz a következő szezontól. Érdekes volt ez a Final 4 is, köszönjük a négy csapatnak, hogy bizonyították, miért jutottak el ide. Mert ez minden idők legjobb négyes döntője volt.
Borítókép: Facebook.com/ Vipers Kristiansand
